Bejelentés



Lena Belicosa honlapja
Semmi sem történik véletlenül!

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.










LOSONCZI LÉNA: SZABAD LÉLEKKEL


Szent Szabadság! Hogy szemedbe néztem,
átöleltél, s rögtön szárnyra keltem.
Szárnyra keltem, mert szárnyakat kaptam,
s földhöz kötve immár nem maradtam.
 
Felhők fölé emelt fel a Lélek,
nem suttogtam többé azt, hogy „félek!”
A félelmem elnyelte a tenger.
Szabad lettem! Szabad, s boldog ember!

Nem béklyóz már tér s idő keresztje,
és nem érzem, hogy el vagyok veszve.
Képzeletben a világot járom,
csillagokhoz visz, repít ez „ÁLOM”.

Gondolatom bátran, merészen száll,
szavaimat sem köti rab-szabály.
Enyém minden szépség, mire vágyok,
mint sas-madár, föld s ég között járok.

Suhanok víg, kóbor szelek szárnyán,
pihenőm lesz a tarka szivárvány.
Integetnek hósapkás hegytetők,
mosolyognak rám a sudár fenyők.

Óceán küld selymes párát felém,
Szabad lélek, dús képzelet enyém!
Szent Szabadság! Áldom ölelésed.
Megőrizlek, amíg élek, Téged!



FALLING STAR: A SZABADSÁG PEGAZUS-SZÁRNYAIN
 
Hol a hófehér csillagokkal felpettyezett égi éj
Fordul az univerzum őselemi tengelye körül;
Hol a szélesre nyitott horizont súgja lágyan: ne félj;
Hol a kéktestű anya álmodó felhőágyakat szül,
És kötöz a világ remegő-rezgő, sajgó szívére
Gyengéden leheletnyi finom szivárványszínű masnit...
...ott találok rá égbe szőtt ösvényem helyes ívére.
Pegazus-szárnyaim kitárom: virágkelyhet bont a hit,
És szirom-galaxis nyílik a bordáim alatt, mélyen.
Álmodón repülök, túl valódi nappalon és éjen.
 


GYÖRGY VIKTÓRIA KLÁRA „TAYGETA”: ÉBREDÉS...

 
A szavak, mint tövisek hatolnak a szív rejtekébe,
s a megbántott érzés, mégis megbocsájt.
A megfáradt lélek
álomba szenderülve bolyong a végtelen sötétben,
a könnyekből szőtt éj taván.
 
A csend bűvkörében
fénybe öltözik egy ősi varázs,
mint egy égi honvágy, ott lappang a titok,
hol minden érzés csillagként ragyog.
Az őszinte szó törékeny hullámokon siklik,
a hazugság álarcban, mosoly mögé bújik.
Megéget az élet és gomolygó füstje
a mában véget ér, az éjszaka selymét,
fényfoszlányok fonják körénk,
s a várakozó holnap szebbet ígér.
A múlt árnyai, már nem érintenek,
eldobom az emlék köveket...
Fényárban libbenő ezernyi édes titok,
telehint az öröklét fényével
megannyi mennyei dallamot.
 
A varázslatos percek ránk találnak,
hinni kell, s a csodák valóra válnak.
Szirmokat bont a cseppnyi remény is,
megújul a földi lét, kitárul minden érzelem,
a jóság szárnyakat öltve suhan
a végtelen fenséges oltárán, s mint délibáb,
nyugalom borítja napjaink egét
és minden féltés nélkül ,
megfogjuk egymás kezét.
 
A szeretet fénye csodás,
megértés és odaadás.
Önzetlenül, szívből, szeretettel,
érezd... téged hív
és lágyan ölel...
Tündöklő e fény! Ugye te is látod?
Megfürösztöm benne a világot...
2011.06.05.
 http://www.youtube.com/watch?v=DF1by_lVn6Q


 

VARGA LAJOS: SZÜRREALISTA LISTA 
 
a  hűvös hold pottyant pezsgőspoharamba
csöppen a csöpp mosolyog és bólongat
valami teljesen más néven szólongat
csalódott csillagokkal táncolódik a szamba
 
keringőznek  süket-néma könnyek
kedves isten! könnyű lehet önnek
mazochista boldogságot erőszakol meg
és mégis a skizofrén bánat lakol meg

skizofrén DNS spirálba csavarodva csavarognak  az érzelmek
botorkálnak poroszkálnak az üresség országútján
soha nem érhetnek haza

szívem koporsója kopog
rácsukom az éjszakát
rácsukom rémálmaim
a pokol ökle facsar acsarkodó őrangyalokat
kik alkotói válságban fürdenek
rózsák tangóznak a tilalommal
őket is átverte az álommanó
sikító sikátorba csalta hogy kirabolja lelki pénztárcájukat

kibaszott halál a kurva anyád
gyűlölök mindent

a filozófia nyugalma koptatja pusztuló szellemem
szavak kifejezéstelen börtönében végtelen életfogytig szenved
szürrealista lista az alkoholista vers
betépve imbolygó bolygó a naprendszertől valami teljesen különböző rendszertelenségben
éden les suttogva suta sorokat a semmiről
mutáns mondatok szenvednek atomkatasztrófát
fantom pantomim gondolatok kezdenek őrült mutogatásba
zabolátlan káosz kérdések merülnek fel a válaszok prizmapocsolyájából

halott feleség integet nekik

sztrájkol a lelkem
magamat lázítja ellenem
egy pestises patkány öblöget a fekete mosóban kába könnyemmel

tegező viszonyba akarok kerülni istennel
megfojtott süket-néma kómában  leng a  tehetetlen semmi
a dadaista nihilista
csakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsakcsak
könnytelenségbe öltöztetett a megőrült tehetetlenség kényszerzubbonya
megfulladok a zsúfolt dugóban
idegösszeomlás veszély tábla keveredett zsákutcába
villám vagdossa apró darabokra
felnéz a lelki rabokra s kivirágzik halott bokra


a hold sírja ezüstös bánatát a boldogságnak
árnyékom nyaka tekeredett körém
halottak szuszogása hajol hajnali gondolataim fölé
s álomköd bököd
a szomszédos valóságból jött
az acsarkodó angyalok kengyele ellik glóriát
melynek ösztönös szarvai szurkodnak seggbe

minden érzésétől megfosztott kopasz borotva hever egy csíkos szőnyegen
kétség kívül szereti a sötétet
hogy mivel az maradjon az ő titka
misztikus mentális mentorok menete temet a hold hullámsírjába
syd
lsd színű pöttyös labdákkal dobálódzik a fejemben egy görbe dimenziójú mezőn
groteszk viharfelhők ironizálnak a betegségemen mondván de szép idő van!
aztán hazugságokkal áztatják az árva mezőt

a legmagasabb hangról ugrok le
gitárzuhanás pszichedelikus színskálára
andalogva dalolva bandukol a bolyongás
önmagam léleklabirintusában élve eltemetett rítusomat találom
öntudatlan vágyak zuhannak a mennybe
isten a kétségbeejtő ejtőernyő

tökéletes test gyengéd simogatás
a szex zihál és néma mantrákat mormol
nimfák tündérek repkednek szivárvány illatú szárnyakkal és pokoli mosollyal
fűzfa ácsol keresztet a sötétségből és az erdei forrás ezüstös vízéből

a megtorpant idő folytatja útját
a térben bujkál az meg benne
szeretik egymást de engem kivetnek s megvetnek nevetve
vándor vagyok tér és idő nélkül
a végtelen a menedékem
mezítelen esszenciákból van kikövezve az út
ha megérkeztem leülök és csendesen szemlélődök


 

BÁRTFAI CSILLA: SZÁLLNI…
 
A szabadság törékeny,
Rendkívüli, képlékeny.
De amikor írok,
Nincsenek korlátok.
Szállok a felhők között,
Levegőben körözök.
A vad képzeletem szalad,
Semmivé válnak a falak.
Madárként szívem szabad,
Nem riaszt semmily alak.
Út, idő, bánat már nem létezik,
Szárnyam akadályok nem fékezik.
Bejárom a tündér világ minden táját,
Valóra váltom szívemnek minden álmát.
Vágyaimnak végre nem kell határt szabnom,
Ha írok, teljesül minden akaratom.
A szívemről lehulltak a láncok,
Mert a kék égen, szabadon szállok.
Szabadság, ez, mi mindenek felett áll,
Ha írok, szívem-lelkem magasan száll.
 


BUDVÁRI: CSAK HITTÜK?...
 
  Van egy emlék,
feldereng távoli idő,
mi csak tegnap,
vaj-ha tegnapelőttről maradt,
mikor az elhúzott függöny sarka
még nem hullott vissza,
s már kattant a bilincs,
a szétzúzott vese mesélne,
de fáj,
megszenvedte az elmaradt fejkapkodást,
netán konok szembeszállást,
hulló fogak helye fájja ma is
a hangos suttogást,
mi nem tudott belé halni a szólni akaróba,
csak kijött és szállt,
hitte, hogy szállhat,
mert szabad lesz.
 
Szabad lett, s lám szállhat!
Szabad lett? Szállhat?
 


KÁNTOR KRISZTIÁN: SZABADSÁG HAIKU
 
Hajnali felhők
Könnyed-sárgán derengnek
Lelkem se rezzen

 


GÁRDON ÁGNES: CSAVARGÓ LÉLEK
 
A többi csavargó
meggyötörten,
valamit mormolt,
ki tudja mit,
ő meg
a vonat ablakán át
bámult,
majd vissza,
- hátha
itt hagyott valamit.

A nap lebukott,
- még
az ajtóban állva
motyog, fogadkozik,
s talpa alatt
nagyot nyög
az utolsó
cigarettacsikk.

Emlékei
esőcseppként
itatják arcát,
s nevetve
fodrozódik körötte
a néma valóság.

Körbenéz,
leszáll.
Roggyant vállán
tarisznya,
hullik belőle
a morzsa,
a szél utánakap,
s bekavarja a porba.

Csavargó,
de az út
előtte, mögötte,
övé-,
meg az ég,
a fény,
a zene
- minden,
mi látható,
s nincs semmi,
amit elveszíthetne.


 

LUPSÁNNÉ KOVÁCS ETA: KIRÁNDULÁS A HORTOBÁGYON
 
Mint egy harang, hasít a hang, ostorpattogás,
sötét éjnek vége szakad, itt a pirkadás!
Ünnep lesz a Hortobágyon szól a zeneszó,
csárda előtt kantár száron pihen a csikó.
 
Hídivásár minden évben nyitja kapuját,
bemutatóra terelik a szürke gulyát,
gulyás, és a gulyásbojtár pásztortáncot jár,
fürtös puli, - sötét, bogár -  hívó jelre vár.
 
Favályúnál gémeskút áll, fejjel lefele,
figyeli, hogy remeg a táj, kibékült vele;
Hortobágyon, forró nyáron hív a délibáb,
...mint az álom, vékony szálon ring a parti nád.
 
Végtelen a róna képe, égig ér a táj,
vízpart szélén, nádtengerben fészkel a madár;
 ...éneke a széllel rezdül,  hangja muzsika,
trillájára lelke feszül, kész romantika.
 
Híd alatt a kilenc lyukon ki-be jár a szél,
 - homokszínű víztől tudom; - csodákat mesél.
Míg az alkony, bíbort festve tóba szenderül,
ezer csillag nyári este víz alá merül,


 

SZABÓ ATTILA: ELKÉPZELT SZABADSÁG
 
Régóta vágytam már szabadon szállni,
kitárt karokkal madarat formálni,
béklyóm terhét könnyedén lerázni,
elgyötört arcokra mosolyt pingálni.
 
Boldogan hinteni szirmot a betonra,
mezítláb rajzolni ábrákat a porba,
magára hagyni a városok moraját,
szívembe zárva lányok szép mosolyát.
 
S ha majd végre szabadon lélegzek,
nem intek szomorú búcsút a népeknek,
nem írom cetlire: Nemsoká itt vagyok!
S nem jönnek friss hóban utánam lábnyomok.
 
Hisz igazán szabad csak magamban lehetek,
nem kötnek gúzsba ígéret kötelek,
postás sem jön felém csekkekkel kócosan,
tv-sem világít arcomba morcosan.
 
Élek, mint Ádám az édenben egyedül,
nem vágyakozva Évára legbelül,
nem vágyakozva nyafogó hangjára:
„Ádika, légyszike harapj az almába!”
 
Most, hogy kitártam leg féltett vágyamat,
tudom, hogy nincsenek szörnyek az ágy alatt,
tudom, hogy férgek sem kúsznak a belemben,
s hangok sem súgnak már többé a fejemben.
 
Rájöttem, hogy szabad csak holtamban lehetek,
koporsóm rejtekén nyugalmat lelhetek,
ezért nem félek mától a rettegett haláltól,
s haladékot sem kérek többé a kaszástól!
 


Képgaléria


Keresés a honlapon






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!