Ismét nagyon el vagyok keseredve. Már második napja próbálom pótolni az elveszett anyagokat, és vannak, amiket pótolni sem tudok, mert csak ide lett beírva. Már nem ez volt az első eset. A hatvan valahány versemnek a fele eltűnt, azokat már pótoltam és a haikukat is. A prózák pedig befejezetlenek voltak, mert a vége eltűnt, akár csak a pályázati írásoknál, még pótolom majd, amit tudok. Új történet
Felkerült egy új történetem az írások oldalra, A fájdalom paradoxona a címe.
Kb. 30 órát dolgoztam a honlapomon, hogy az elúszott formázásokat megszüntessem és újra feltöltsek mindent, hogy jól olvasható, tagolt és áttekinthető legyen. Végül is nem mentem másik oldalra, kárpótoltak néhány plusz oldal és némi tárhely lehetőségével, így sokat dolgoztam ugyan, de végre ismét olvasható formában vannak a versek és a prózák is. Fantasy
Felkerült egy novellám, új műfajjal kísérletezem, életem első és humoros fantasyje, a címe. Az ördöngős
Felkerult 4 letolthato iras.
Profecia 2012-rol, Hathorok uzenete, Az atalakulas vegso cikusai, A Landras bolygo felemelkedese.
10 reszes anyag a blogomban a felemelkedes temajaban.
http://lenabelicosa.blogger.hu
Aranyban fürdő búzatáblák között egy öreg madárijesztő őrködött. Hűséggel őrizte a fődet, termést, íntelme: hess madarak, hess, hess innét!
Loncos Borka vót néki a neve, ruháját fakóra szítta nap heve. Lyukas kalap alól sötéten kémlel, az sem számít, hogy nappal van vagy éjjel.
Rojtos mellénye alá bújik a szél, elfeledett palóc időkről mesél. Az északi fuvallat hívja táncba, Borka ellenáll, míg bírja a lába.
Négy gyerek játszik vígan a közelben, fürge kis lábok teljesen meztelen. Vászon pendelyekben ugrálnak körbe, repül a labda, mely zöldecske körte.
A szélvész egyre erősebben tombol, erdőn, mezőn át sóhajtozik, rombol. A labdázók is megérzik erejét, szól az idősebb, - fussunk haza tüstént!
Szaladna gyorsan Józsi a kicsikkel, kicsi Évi kiálltja: - maradni kell! A fiú hátranéz izibe, s mit lát? Kalászok ölelik Borka derekát.
Gúnyája egyre csak dagad és dagad, nem tudni, elszáll, vagy a földön marad. Hozzászaladnak, segítenek néki, elkapják, míg a szél el nem repíti.
Öten szaladnak egymás kezét fogva, hiszen Józsi Loncos Borkát is hozza. A fiú fülében cseng anyja szava: - a lyányokat épségben hozzad haza!
Meg is gyüttek mindahányan a házba mindenkit lázba hoz rongyos Borka tánca. Ki a régi helyett új gúnyát kapott, másnap a széllel abban parolázott.
2012 KAPUJÁBAN
(2011-12-31)
2011 utolsó éjjelén, lelkedben bújkál egy halovány remény. Amire úgy vártál, közelít feléd. Megtalál! Ne félj! Várd! 2012-nek kapujában jövőd vár rád álruhában. Ismét fordult egyet az időnek kereke, amint szíved ver, dobbant ütemre. Éjfélt üti az óra, szól vígság dala Az idő elszalad, vár más feladat. Új évnek hajnala ajtót nyit a világra. Múltnak árnyai kísérnek, régi tettek gyümölcsei beérnek. Csillagok ragyogó fénye jelzi utad, Holdnak álomsugara a jövőbe mutat. Új nap sugárzó tüze, január újszülötte, jövendő léted kéklő egét ragyogja be. Tanulj a múltadnak fájdalmas hibáiból valósíts meg minél többet álmaidból. Engedd el terheid ólom nehéz súlyát, Old ki félelmek szorongató csomóját. Tárd ki szívedet, ne zárja körül lakat, Érezd, hogy szeretet fénye áthalad. Univerzum hála szőnyegén sétálva emelkedsz fel magasabb tudatra. Fájó valóság sose szegje kedved. Örülj a mának! Boldog Új évet!
LELKEM KARÁCSONYFÁJA (2011-12-24)
Ó te hideg csillogó nedves hó ágaimat beborítod nyirkos sóhajod megfagyott, mint jégcsapok a sötét erdőben egyedül vagyok nagyon fázok árva fagyöngy bújik meg szívem alatt mint halovány mécses világítja utamat valami felcsillan a távolban csillagok ragyognak az éjszakában varázslatos fényeik karjaim közé hatolnak lelkem mezsgyéjén a jég is felolvad angyalok érintik, simogatják meg didergő szívemet forró könnyeik alkotnak testemen fénylő fűzérként ékkövet sérelmek, bántó szavak, fájdalmak langyos szellők szárnyán a hópihékkel tovaszállnak szeretet lángja sugárzik, irányt mutat nekem és a nagy világnak, vágyam gyertyái is kigyúlnak hitemnek fája díszbe öltözött fénynek ünnepe lelkembe költözött
A mágikus sziget (Es Vedra vonzásában) (2011-07-05)
Mint egy vízen úszó nagy katedrális, úgy tornyosulsz Ibiza partjainál. Mágneses meződ erős, a harmadik Egyiptom és Stonehenge után.
Évszázadok alatt voltál UFO bázis. Keresték titoknak, rejtélynek nyomát. Része vagy a Csend háromszögének is, eltűnésekben követve Bermudát.
Odüsszeuszt is magadhoz láncoltad, midőn szikláidon szirének laktak. Nostradamus is írt jóslatot rólad,
harc után a sziget lesz menedék majd. Tanit istennő véd és irányt mutat, őrizni Ibizát, ősi feladat.
Valamikor Ibiza és Es Vedra és Es Vedranell összefüggő szigetet alkottak, ma viszont már csak két kis szikla Ibiza dél-nyugati partjainál.
Lena Belicosa: Anyunak 77. születésnapjára (2011-03-20)
Aranyló villám cikázik az égen Szivárvány követi most is, mint régen Az évek alatt sok mindent megtettél Jót és rosszat türelmesen megéltél
Erős hiteddel kezdtél minden napot Szereteted legyőzte mindig haragod Erőd nagy, bölcs, bátor és kitartó vagy Ha fájdalom ért sem hagytad el magad
Egy őszi reggelen adtál életet E lehetőséget köszönöm neked Ha nem voltunk is azonos nézeten Mindig kibékültünk, hálánk végtelen
Bár távol élek tőled, még se feledd A távolság relatív, lányod nagyon szeret Bocsásd meg, hogy magadra hagytalak Utam messzire vitt, ott várt rám feladat
Csodára várva (2011-03-07)
Kevés a szó, mi kifejezné a bánatot Balsors kíséri utunkat, fájdalom Akadályok, sok-sok feladat Mindig vár új a Nap alatt Elménken sötét felleg Sok ember megijed A feladás lenne jó De nem ment még el az utolsó Szeretethajó Ég felé sóhaj száll A legvégső kívánság Kell, hogy valami jöjjön Sok minden vár még a Földön Erős a hitünk, és várjuk a csodát Úgy hírlik, vannak, higgyünk benne hát Segítő kéz nyúlik, amit jó szemünk meglát
ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT
Sötét éjszakát világít meg a fény, midőn hegynek ormáról földbe hatol. A Montserrat hegyén lidérc dala szól, misztikus üzenete - égi remény.
Sziklák között lakozik „llum” a fénylény. Smaragdzöld mag és narancsszínű farok, f eltűnését sok korban jegyzi dalnok. Titokzatos tűzgolyó, mégis szerény.
A „sokszemű kígyó”, ha mutatkozik, az „Isten ujja” csúcs fényárban úszik. Kik látták tovatűnni fénycsóváját,
megélték életük fordulópontját. Lehetett katalán vagy átutazó, megnyílt Ég és Föld között az átjáró. (2011-02-24)
KÁOSZ ÉS MEGVILÁGOSODÁS
KÖD áztatta kihalt állomáson KÉRÉSLISTÁK kisiklott vonatai hevernek. Naptalan, végtelen égen VÁGYAK lemerült repülőgépei lebegnek. Sötéten háborog a tenger, GONDOLATHAJÓK vitorlája reccsen. AKARAT uraság a KÉTELY vizében úszik, VÁGY asszonya is félve utána ugrik. TORNÁDÓ, CIKLON, HURRIKÁN viharosan tombol. Elmossa, kidönti, mi útjába kerül, A SZÍV még harcol, pumpál végtelenül, ám szenved, akár a FÖLD hol HÁBORÚ dúl. Az EGÓ remeterákja keres egy csigaházat. Meglelve, belebújik, s boldog, mert elkerülik. De hangját hallatja számtalan csatornán, ÉRZÉSEK viaduktja dől romba hallatán. Agytekervényeken táncol a LÉLEK őre, folytonos FÖLDRENGÉSEK kísérik, fejében csilingelő HANGOK a megadásra kísértik. FÉLELEMMEL viselős hölgyek vívják mindennapi harcukat. FÁRADT férfiak, hamis mámorban keresik tovatűnt sármjukat. --------------- VILLÁM hasít át az éjszakán. Hullámokon lovagló hajóján, rendet vág a KAPITÁNY. Nemes VEZETŐ, ki mögé hadsorba áll számos ERŐ. Halovány MÉCSES mutatja az utat arra, hol az új CÉL egy más világot mutat. Felragyog a NAP is a KÜZDELEM egén. ENERGIA leng körül mindent, mi hisz és remél. Lekonyult hajtásaiból sarjad újra az ÉLET. A BÖLCS tanácsa: küzdj tovább EMBER, az út nem ért még véget! (2011-01-14)
Az avar betakar Elbújtam, most párom a csend. Susogó hangjait hallgatom, ahogyan a lelkemet, megérinti. Az avar betakar, tudom, hogy védeni akar. A nap is fátyolba burkolózott, elzárva előlem biztató melegét. A tükörből is fénytelen szemek tekintenek rám. Mint egy szomorúfűz tükörképe a sima tavon, egyedül vagyok, árván búsulok, talán kicsit meg is halok. Létem most céltalan. Nincs összhangban a yin és a yang, fejemben haláltusáját vívja a hang. Egóm negédesen a fülembe búg, ám nem hiszek már neki. Bennem és körülöttem hatalmas vihar dúl. Szívemben is elpattant egy húr. Tovaúszik számos álom és gondolat, feladatom – a feladás marad. A csend majd segít, fájdalmas érzéseimen átrepít. Lineáris világunkban az idő gyorsan pereg. S nem tudom, hogyan állíthatnám meg. - Talán már nem is akarom. Egy megfoghatatlan érzés suhan az éjjeli álmok között. Ha elkapom, talán megértem, miért vagyok most cél nélküli hajótörött. Szívemben egy bimbózó rózsa nyílik, a remény virága. Fájdalmas várakozás vár rám, ám a távolban látom már, ahogyan fény hull a világra. A körforgás örök, minden ismétli önmagát. Az elmúlás is utam része. Most még az avar betakar, kicsit bölcsebb lettem, s tudom, életem új szakasza jön. Hajóm hamarosan ismét útra kész, s vitorlájába kap majd a déli szél. Ott fogok élni, hol nyugalom és béke van. Az emberekben türelem, megértés és szeretet lakozik. A drámákat, harcokat messzire elkerülik. Az avar betakar, melege óvón átölel. Szemeim lehunyom, semmi sem érdekel. (2010-12-30)
Múltnak, jövőnek jelene Lassan vége ismét egy évnek érezzük hidegét a télnek. Fejemben sok gondolat suhan, elmém emlékek közé zuhan. Egy forró nyár volt a Balcsinál, szívem ottmaradt egy fiúnál. Megérintett az első szerelem, történt ez tizennyolc évesen. A nagy érzelem homályba vész, szívem fájdalmán győzött az ész. Évek múltán, más férfi oldalán, fájdalmas útra vitt gondolám. Boldogság a szenvedés között, megéltem az anyai örömöt. Két csodás gyermekem született, a világ is más, egészebb lett. Amikor felnőttek, elváltam, egyedül álltam helyt a világban. Sok mindent megéltem, tanultam, új hittel fény felé indultam. Egyedül töltött évek során párom kerestem, s ő talált rám. Számomra kitágult a világ, mint szirmait bontja a virág. A világ kicsi-e avagy nagy, attól is függ, milyen szinten vagy. A múltban oly nagynak tűnt nekem Már kisebb, s még lesz a jövőben. …… Ma ott vagyok, hová múltam mutatott. Jövőm az lesz, mit a jelenben hagyok. Álmokat szövök, tudatom végtelen, szeretet ölel, nem vagyok védtelen. (2010-12-24) Az ötvenedik fordulat Fordult megint a sorskerék, nem igazán akartam még. Elképzelni is fáj nagyon, ötven évemet elhagyom. Álomhajóm alatt zúg az óceán, életutam átvitt fél Európán. Továbbmegyek, harcra hív a nagyvilág, Bármi vár rám, bátor leszek és vidám. Megéltem sok örömöt és bánatot, megtanultam sok leckét, feladatot. Fél évszázad múltja adja jelenem, jövőm síkja ismeretlen végtelen. Nem kaptam sem gyűrűt, láncot, karkötőt, nem lesz majd, mi e dátumhoz hozzáköt. Nem vár rám egy földkörüli hajóút, nem élek meg sok emberrel randevút. Ötven évemet elhagyom, elképzelni is fájt nagyon. Oly sok mindent akarok még, fordulj tovább, te sorskerék! (2010-11-29)
Lélekdal (Keserédes gondolatok…) Szomorú szemekkel nézek a tükörbe. Megtörtem. A fény is másfelé görbült el. - Magamra maradtam. Lelkem is elhagyott, testem már tetszhalott, halk suttogást hallok, ne légy hitehagyott! - Sosem vagy egyedül! Az élet oly rövid, még lerövidítsem? Nincs senki és semmi, mi megörökítsen. - Várj halál, még élek! Lelkem már heted hét határon túl dalol. Szívem szorong, pergő ritmusra zakatol. - Jól döntök valahol. Szúró fájdalmak sírásra fakasztanak, könnyeim patakja erős, utat mutat. - Elmém csendben hallgat. Lelkem megenyhül, testembe visszarepül. Félelmem megkövül, énem újra örül. - Fényt hagyok örökül. (2010-11-19)
Egy szonet e és é betű nélkül
Szabadon, mint a papírsárkányom
Álmos hajnalon imbolyog mivoltom,
Arcomba húzom karimás kalapom.
Sóhajom száll csillagok irányába,
Vágyam rakódik szabadság szárnyára.
Víg papírsárkányom magasan szárnyal,
Pajzán farkai lobognak utána.
Búcsút int a Hold a ragyogó Napnak,
Sarlója támaszkodik a világnak.
Sárkányom a Hold mögött sompolyog.
Bárányok között a Napra mosolyog.
Az útja csupa öröm, báj, kacagás.
Vidáman kacsint rá a sárga korong,
Fuvallattal röpül át számos dombot.
Tudja, hogy vár rá a boldog szabadság.
( 2010-11-10)
Ráadásul csupa E-vel és É-vel, amit a szonettból kispóroltam
