Bejelentés



Lena Belicosa honlapja
Semmi sem történik véletlenül!

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Hírek
Új könyv

Végre megjelent az Ibiza a mágikus sziget című könyvem. Rendhagyó útinapló sok információval, fotóval és történettel a szigetről.

tovább >>


Új írások

Felkerült 4 írásom az egyéb szösszenetek közé és egy versem is.

tovább >>


elszállt írások

Ismét nagyon el vagyok keseredve. Már második napja próbálom pótolni az elveszett anyagokat, és vannak, amiket pótolni sem tudok, mert csak ide lett beírva. Már nem ez volt az első eset. A hatvan valahány versemnek a fele eltűnt, azokat már pótoltam és a haikukat is. A prózák pedig befejezetlenek voltak, mert a vége eltűnt, akár csak a pályázati írásoknál, még pótolom majd, amit tudok.

Új történet

Felkerült egy új történetem az írások oldalra, A fájdalom paradoxona a címe.

tovább >>


Unoka képek

Felkerült néhány fotó Luca unokámról a családi képek közé.

tovább >>


Pályázati eredmények

Felkerültek a "Szabadság élmény" pályázati eredmények a honlapja, valamint a nyertes írások is.

tovább >>


pályázat

a pályázatot lezártam február 10-én éjfélkor.

Új pályázati kiírás

Új pályázatot írtam ki.

tovább >>


Bumeráng-hatás

Ismét felkerült egy írásom, hogyan gondolkodom, érzek magyarként távol az anyagországtól...

tovább >>


Javítva minden

Kb. 30 órát dolgoztam a honlapomon, hogy az elúszott formázásokat megszüntessem és újra feltöltsek mindent, hogy jól olvasható, tagolt és áttekinthető legyen. Végül is nem mentem másik oldalra, kárpótoltak néhány plusz oldal és némi tárhely lehetőségével, így sokat dolgoztam ugyan, de végre ismét olvasható formában vannak a versek és a prózák is.

Fantasy

Felkerült egy novellám, új műfajjal kísérletezem, életem első és humoros fantasyje, a címe. Az ördöngős

tovább >>


Lelkem karácsonyfája

Felkerült egy új versem.

tovább >>


e-könyvek

Most már mind a három könyvem kapható e-könyvben is.

tovább >>


Új könyvem

Megjelent a harmadik könyvem e-könyvben. Az éjszaka örvényében.

tovább >>


Esküvői képek

Felkerült néhány fotó a családi galériába a fiam esküvőjéről. Több fotót a facebookos albumban találtok.

tovább >>


Letoltheto anyagok

Felkerult 4 letolthato iras. Profecia 2012-rol, Hathorok uzenete, Az atalakulas vegso cikusai, A Landras bolygo felemelkedese. 10 reszes anyag a blogomban a felemelkedes temajaban. http://lenabelicosa.blogger.hu

tovább >>


A tulelok

Felkerult egy alom alapjan irt novellam. Rendkivul erdekes alom volt, a vegen pedig egy kis hozzafuznivalomat olvashatjatok...

tovább >>





 

 

 

 

 

 

 

Béres M. Léna: Széllel-bélelt Borka tánca

2013. április 16.

 

Aranyban fürdő búzatáblák között

egy öreg madárijesztő őrködött.

Hűséggel őrizte a fődet, termést,

íntelme: hess madarak, hess, hess innét!

 

Loncos Borka vót néki a neve,

ruháját fakóra szítta nap heve.

Lyukas kalap alól sötéten kémlel,

az sem számít, hogy nappal van vagy éjjel.

 

Rojtos mellénye alá bújik a szél,

elfeledett palóc időkről mesél.

Az északi fuvallat hívja táncba,

Borka ellenáll, míg bírja a lába.

 

Négy gyerek játszik vígan a közelben,

fürge kis lábok teljesen meztelen.

Vászon pendelyekben ugrálnak körbe,

repül a labda, mely zöldecske körte.

 

A szélvész egyre erősebben tombol,

erdőn, mezőn át sóhajtozik, rombol.

A labdázók is megérzik erejét,

szól az idősebb, - fussunk haza tüstént!

 

Szaladna gyorsan Józsi a kicsikkel,

kicsi Évi kiálltja: - maradni kell!

A fiú hátranéz izibe, s mit lát?

Kalászok ölelik Borka derekát.

 

Gúnyája egyre csak dagad és dagad,

nem tudni, elszáll, vagy a földön marad.

Hozzászaladnak, segítenek néki,

elkapják, míg a szél el nem repíti.

 

Öten szaladnak egymás kezét fogva,

hiszen Józsi Loncos Borkát is hozza.

A fiú fülében cseng anyja szava:

- a lyányokat épségben hozzad haza!

 

Meg is gyüttek mindahányan a házba

mindenkit lázba hoz rongyos Borka tánca.

Ki a régi helyett új gúnyát kapott,

másnap a széllel abban parolázott.

----

 

2012 KAPUJÁBAN

(2011-12-31)

 

2011 utolsó éjjelén, lelkedben bújkál
egy halovány remény.
Amire úgy vártál,
közelít feléd.
Megtalál!
Ne félj!
Várd!
2012-nek kapujában
jövőd vár rád álruhában.
Ismét fordult egyet
az időnek kereke,
amint szíved ver,
dobbant ütemre.
Éjfélt üti az óra,
szól vígság dala
Az idő elszalad,
vár más feladat.
Új évnek hajnala
ajtót nyit a világra.
Múltnak árnyai kísérnek,
régi tettek gyümölcsei beérnek.
Csillagok ragyogó fénye jelzi utad,
Holdnak álomsugara a jövőbe mutat.
Új nap sugárzó tüze, január újszülötte,
jövendő léted kéklő egét ragyogja be.
Tanulj a múltadnak fájdalmas hibáiból
valósíts meg minél többet álmaidból.
Engedd el terheid ólom nehéz súlyát,
Old ki félelmek szorongató csomóját.
Tárd ki szívedet, ne zárja körül lakat,
Érezd, hogy szeretet fénye áthalad.
Univerzum hála szőnyegén sétálva
emelkedsz fel magasabb tudatra.
Fájó valóság sose szegje kedved.
Örülj a mának, Boldog Új évet!

----

LELKEM KARÁCSONYFÁJA
(2011-12-24)

Ó
te
hideg
csillogó
nedves hó
ágaimat beborítod
nyirkos sóhajod
megfagyott, mint jégcsapok
a sötét erdőben egyedül vagyok
nagyon fázok
árva fagyöngy bújik meg szívem alatt
mint halovány mécses világítja utamat
valami felcsillan a távolban
csillagok ragyognak az éjszakában
varázslatos fényeik karjaim közé hatolnak
lelkem mezsgyéjén a jég is felolvad
angyalok érintik, simogatják meg didergő szívemet
forró könnyeik alkotnak testemen
fénylő fűzérként ékkövet
sérelmek, bántó szavak, fájdalmak
langyos szellők szárnyán a hópihékkel tovaszállnak
szeretet lángja sugárzik, irányt mutat nekem és a nagy
világnak, vágyam gyertyái is kigyúlnak
hitemnek fája
díszbe öltözött
fénynek ünnepe
lelkembe költözött

----

 

A mágikus sziget

(Es Vedra vonzásában)

(2011-07-05)

 

Mint egy vízen úszó nagy katedrális,

úgy tornyosulsz Ibiza partjainál.

Mágneses meződ erős, a harmadik

Egyiptom és Stonehenge után.

 

Évszázadok alatt voltál UFO bázis.

Keresték titoknak, rejtélynek nyomát.

Része vagy a Csend háromszögének is,

eltűnésekben követve Bermudát.

 

Odüsszeuszt is magadhoz láncoltad,

midőn szikláidon szirének laktak.

Nostradamus is írt jóslatot rólad,

 

harc után a sziget lesz menedék majd.

Tanit istennő véd és irányt mutat,

őrizni Ibizát, ősi feladat.

 

----

ANYUNAK 77. SZÜLETÉSNAPJÁRA

(2011-03-20)

 

Aranyló villám cikázik az égen

Szivárvány követi most is, mint régen

Az évek alatt sok mindent megtettél

Jót és rosszat türelmesen megéltél

 

Erős hiteddel kezdtél minden napot

Szereteted legyőzte mindig haragod

Erőd nagy, bölcs, bátor és kitartó vagy

Ha fájdalom ért sem hagytad el magad

 

Egy őszi reggelen adtál életet

E lehetőséget köszönöm neked

Ha nem voltunk is azonos nézeten

Mindig kibékültünk, hálánk végtelen

 

Bár távol élek tőled, még se feledd

A távolság relatív, lányod nagyon szeret

Bocsásd meg, hogy magadra hagytalak

Utam messzire vitt, ott várt rám feladat

 

----

Csodára várva

(2011-03-07)

Kevés a szó, mi kifejezné a bánatot

Balsors kíséri utunkat, fájdalom

Akadályok, sok-sok feladat

Mindig vár új a Nap alatt

Elménken sötét felleg

Sok ember megijed

A feladás lenne jó

De nem ment

még el

az

utolsó

Szeretethajó

Ég felé sóhaj száll

A legvégső kívánság

Kell, hogy valami jöjjön

Sok minden vár még a Földön

Erős a hitünk, és várjuk a csodát

Úgy hírlik, vannak, higgyünk benne hát

Segítő kéz nyúlik, amit jó szemünk meglát

----

 

Ég és Föld között

 

Sötét éjszakát világít meg a fény,

midőn hegynek ormáról földbe hatol.

A Montserrat hegyén lidérc dala szól,

misztikus üzenete - égi remény.

 

Sziklák között lakozik „llum" a fénylény.

Smaragdzöld mag és narancsszínű farok,

feltűnését sok korban jegyzi dalnok.

Titokzatos tűzgolyó, mégis szerény.

 

A „sokszemű kígyó", ha mutatkozik,

az „Isten ujja" csúcs fényárban úszik.

Kik látták tovatűnni fénycsóváját,

 

megélték életük fordulópontját.

Lehetett katalán vagy átutazó,

megnyílt Ég és Föld között az átjáró.

(2011-02-24)

 

----

KÁOSZ ÉS MEGVILÁGOSODÁS

(2011-01-14)

KÖD

áztatta

kihalt állomáson

KÉRÉSLISTÁK

kisiklott vonatai hevernek.

Naptalan, végtelen égen

VÁGYAK

lemerült repülőgépei lebegnek.

 

Sötéten háborog a tenger,

GONDOLATHAJÓK

vitorlája reccsen.

AKARAT

uraság a

KÉTELY

vizében úszik,

VÁGY

asszonya is félve utána ugrik.

 

TORNÁDÓ, CIKLON,

HURRIKÁN

viharosan tombol.

Elmossa, kidönti, mi útjába kerül,

A SZÍV

még harcol, pumpál végtelenül,

ám szenved, akár a

FÖLD

hol

HÁBORÚ

dúl.

 

Az

EGÓ

remeterákja

keres egy csigaházat.

Meglelve, belebújik,

s boldog, mert elkerülik.

De hangját hallatja

számtalan csatornán,

ÉRZÉSEK

viaduktja

dől romba hallatán.

Agytekervényeken táncol a

LÉLEK

őre,

folytonos

FÖLDRENGÉSEK

kísérik,

fejében csilingelő

HANGOK

a megadásra kísértik.

FÉLELEMMEL

viselős hölgyek

vívják mindennapi harcukat.

FÁRADT

férfiak, hamis mámorban

keresik tovatűnt sármjukat.

---------------

VILLÁM

hasít át az éjszakán.

Hullámokon lovagló

hajóján,

rendet vág a

KAPITÁNY.

Nemes

VEZETŐ,

ki mögé hadsorba

áll számos

ERŐ.

Halovány

MÉCSES

mutatja az utat

arra, hol az új

CÉL

egy más világot mutat.

Felragyog a

NAP

is a

KÜZDELEM

egén.

ENERGIA

leng körül mindent,

mi hisz és remél.

Lekonyult hajtásaiból

sarjad újra az

ÉLET.

A

BÖLCS

tanácsa:

küzdj tovább

EMBER,

az út nem ért még

véget!

 

----

AZ AVAR BETAKAR

(2010-12-30)

 

Elbújtam,

most párom a csend.

Susogó hangjait hallgatom,

ahogyan a lelkemet,

megérinti.

 

Az avar betakar,

tudom, hogy védeni akar.

 

A nap is fátyolba burkolózott,

elzárva előlem biztató melegét.

A tükörből is fénytelen szemek tekintenek rám.

Mint egy szomorúfűz tükörképe a sima tavon,

egyedül vagyok, árván búsulok,

talán kicsit meg is halok.

 

Létem most céltalan.

 

Nincs összhangban a yin és a yang,

fejemben haláltusáját vívja a hang.

Egóm negédesen a fülembe búg,

ám nem hiszek már neki.

Bennem és

körülöttem hatalmas vihar dúl.

Szívemben is elpattant egy húr.

 

Tovaúszik számos álom és gondolat,

feladatom - a feladás marad.

A csend majd segít,

fájdalmas érzéseimen átrepít.

 

Lineáris világunkban

az idő gyorsan pereg.

S nem tudom, hogyan állíthatnám meg.

- Talán már nem is akarom.

 

Egy megfoghatatlan érzés suhan

az éjjeli álmok között.

Ha elkapom, talán megértem,

miért vagyok most cél nélküli hajótörött.

 

Szívemben egy bimbózó rózsa nyílik,

a remény virága.

Fájdalmas várakozás vár rám,

ám a távolban látom már,

ahogyan fény hull a világra.

 

A körforgás örök,

minden ismétli önmagát.

Az elmúlás is utam része.

Most még az avar betakar,

kicsit bölcsebb lettem,

s tudom, életem új szakasza jön.

 

Hajóm hamarosan ismét útra kész,

s vitorlájába kap majd a déli szél.

Ott fogok élni, hol nyugalom és béke van.

Az emberekben türelem, megértés

és szeretet lakozik.

A drámákat, harcokat messzire

elkerülik.

 

Az avar betakar,

melege óvón átölel.

Szemeim lehunyom,

semmi sem érdekel.

----

 

Elmúlás

2010.12.26

Sokszor megkérdezem, mit is rontottam el?

Nincs erőm, hogy dolgozzam, nincs nyelvem, hogy beszéljek, nincs célom, mit tegyek...?

Az alázat és megalázás határán táncolok, megfordult bennem, hogy mindent feladok...

Milyen nehéz utolsónak lenni, mikor mindig az élen szerettem járni...

Átalakulok testileg, lelkileg, nehezen élem a remete életet...

Elzárva az élő beszélgetésektől, az eddigi megszokott életemtől...

 

Árván búsulok, néha kicsit meghalok...

 

Az idő szenvtelen, a jövő fénytelen...A bárányok bégetnek, engem elégetnek...

Vérem vörösen buzog a forrásba, mostanában semmi sem hoz lázba...

Hálám még így is erős, hisz miről álmodtam, sok minden összejött...

Ám még mindig hiány van bennem, jó lenne tudni, mit kell még tennem...

Szívemben síri csend honol, van valami, mit félelem birtokol...

Hiába űzöm onnan el, kérésemre most is nemmel felel...

 

Lehet, hogy e földön már nincs helyem?

 

Összemosódik álom és valóság, határa egyre vékonyabb már...

Nem repülök tovább, sárkányom megpihen. Feladom mégis, mert halni kell...

Eltűnök az idő bugyrában, úszom emlékek árjában...

A fájdalom csillapul, lelkem letisztul, énem egyenesen lépked a bánat mocsarában...

Megértem végre, miért is születtem, s bármit is tettem, az nem volt véletlen...

Emberek, sorsok jöttek az utamon, megtanultam, mit meg kellett tanulnom...

 

Üveges szemmel a semmibe bámulok.

 

Nehéz egy élet volt, megrázott több ezer volt,... ám mindig túléltem, s életem újra kezdtem...

A nagy túlélő - mondták, ám, hogy milyen nehéz volt, azt sohasem tudták...

Még pereg utolsó életem filmje, lassan lehull elixírem utolsó cseppje...

Hallom, hogy csobban, életem lángja is utolsót lobban.

Létem folyóján utazik lelkem kenuja, nem tudom, hol lesz következő megállója.

A folyó felett idegen hold ragyog, arcomon sejtelmes fény csillog,

 

- ki vagyok én?

 

Szemeimet egy bársonyos kéz érinti, füleim zúgását égi csend követi...

Nem hallok semmit, nem látok semmit...

Kenum mozdulatlanul áll, megéltem hát, hogy az idő is megállt...

Felül vagyok téren és időn, várom a választ érdeklőn...

A lét határán sétálok, semmi sem rezdül.

Tudatom tisztul, és érzem, nem vagyok egyedül...

 

----

 

MÚLTNAK, JÖVŐNEK JELENE

(2010-12-24)

 

Lassan vége ismét egy évnek

érezzük hidegét a télnek.

Fejemben sok gondolat suhan,

elmém emlékek közé zuhan.

 

Egy forró nyár volt a Balcsinál,

szívem ottmaradt egy fiúnál.

Megérintett az első szerelem,

történt ez tizennyolc évesen.

 

A nagy érzelem homályba vész,

szívem fájdalmán győzött az ész.

Évek múltán, más férfi oldalán,

fájdalmas útra vitt gondolám.

 

Boldogság a szenvedés között,

megéltem az anyai örömöt.

Két csodás gyermekem született,

a világ is más, egészebb lett.

 

Amikor felnőttek, elváltam,

egyedül álltam helyt a világban.

Sok mindent megéltem, tanultam,

új hittel fény felé indultam.

 

Egyedül töltött évek során

párom kerestem, s ő talált rám.

Számomra kitágult a világ,

mint szirmait bontja a virág.

 

A világ kicsi-e avagy nagy,

attól is függ, milyen szinten vagy.

A múltban oly nagynak tűnt nekem

Már kisebb, s még lesz a jövőben.

......

Ma ott vagyok, hová múltam mutatott.

Jövőm az lesz, mit a jelenben hagyok.

Álmokat szövök, tudatom végtelen,

szeretet ölel, nem vagyok védtelen.

----

Sodrásban

2010.11.01

 

Szürke félhomály borul világomra

Bőrömön érzem nyirkos leheletét.

Vívódik bennem sok éves ellentét,

magában búsul lelkemnek magánya.

 

Sokfelé fordul figyelmem iránya,

ám nem értik szavaim üzenetét.

Nem figyel rám senki és nincs ki megért,

egyedül vagyok ismét - elakadva.

 

Az idő sikító vonata megállt,

a csend sűrű lepelként hullott le rám.

Sok kérdésem száll az Univerzumba.

 

Utamon felbukkant a céltalanság,

türelmem csikorgó fogakkal kiállt.

Mikor nyílik büntetésem kapuja?

 

-----------------

 

Idegen erők vezérlik testemet,

mint megszállott, kábultan teszek-veszek.

Fájó szívembe temetem bánatom.

 

Bár keserűség emészti lelkemet,

gyéren pislákol még bennem a szeretet.

Vágytalanul megyek életutamon.

 

Léptem régmúltam köveit tapossa,

csillagpalástba csavar a feledés.

Világosság gyúl álmaim mezsgyéjén,

fénye új vágyak, célok felé mutat.

 

Álomhajómon feszül a vitorla,

szabad vagyok, mint egy bátor tengerész.

Harmóniára hív a szív és az ész,

öröm és hála kíséri utamat.

---

AZ ÖTVENEDIK FORDULAT

(2010-11-29)

 

Fordult megint a sorskerék,

nem igazán akartam még.

Elképzelni is fáj nagyon,

ötven évemet elhagyom.

 

Álomhajóm alatt zúg az óceán,

életutam átvitt fél Európán.

Továbbmegyek, harcra hív a nagyvilág,

Bármi vár rám, bátor leszek és vidám.

 

Megéltem sok örömöt és bánatot,

megtanultam sok leckét, feladatot.

Fél évszázad múltja adja jelenem,

jövőm síkja ismeretlen végtelen.

 

Nem kaptam sem gyűrűt, láncot, karkötőt,

nem lesz majd, mi e dátumhoz hozzáköt.

Nem vár rám egy földkörüli hajóút,

nem élek meg sok emberrel randevút.

 

Ötven évemet elhagyom,

elképzelni is fájt nagyon.

Oly sok mindent akarok még,

fordulj tovább, te sorskerék!

 

----

Lena Belicosa: LÉLEKDAL
(Keserédes gondolatok...)

Szomorú szemekkel nézek a tükörbe.
Megtörtem. A fény is másfelé görbült el.
- Magamra maradtam.

Lelkem is elhagyott, testem már tetszhalott,
halk suttogást hallok, ne légy hitehagyott!
- Sosem vagy egyedül!

Az élet oly rövid, még lerövidítsem?
Nincs senki és semmi, mi megörökítsen.
- Várj halál, még élek!

Lelkem már heted hét határon túl dalol.
Szívem szorong, pergő ritmusra zakatol.
- Jól döntök valahol.

Szúró fájdalmak sírásra fakasztanak,
könnyeim patakja erős, utat mutat.
- Elmém csendben hallgat.

Lelkem megenyhül, testembe visszarepül.
Félelmem megkövül, énem újra örül.
- Fényt hagyok örökül.
(2010-11-19)

-------

 

EGY SZONETT "E" ÉS "É" BETŰ NÉLKÜL

2010.11.12.

Szabadon, mint a papírsárkányom

Álmos hajnalon imbolyog mivoltom,
Arcomba húzom karimás kalapom.
Sóhajom száll csillagok irányába,
Vágyam rakódik szabadság szárnyára.

Víg papírsárkányom magasan szárnyal,
Pajzán farkai lobognak utána.
Búcsút int a Hold a ragyogó Napnak,
Sarlója támaszkodik a világnak.

Sárkányom a Hold mögött sompolyog.
Bárányok között a Napra mosolyog.
Az útja csupa öröm, báj, kacagás.

Vidáman kacsint rá a sárga korong,
Fuvallattal röpül át számos dombot.
Tudja, hogy vár rá a boldog szabadság.
( 2010-11-10)

Ráadásul csupa E-vel és É-vel, amit a szonettból kispóroltam

Dermedt reggelre ébredezve keltem
Fejemre veretes fedelet tettem
Kérésem felfelé, egekbe repked
Esdeklésem szelet kergetve verseng

Keretes szerkezetem eregetem
Feslett, festett ékességek lebbennek
Éj szeme elmegy meleg testvére mellett
Keskeny még, de estére kerekded lesz

Éj szeme elfedé szerkezetemet
Mely felleg felett Melegségre nevet
Heherészés, tetszés, szépség megy vele

Kedélyesen néz szemébe Melegség
Hegyeket nyergel szelek lebernyegén
Értvén, merre lehet béke, s szeretet

 

------

A változás szele

(2010-10-13)

Tajtékzott a mélykék, háborgó tenger,

ember sem járt a közelében éjjel.

Szilaj hullámok martak a sziklákba,

véget ért a szél hónapos rabsága.

Sikító hurrikán seprűzte az utcát,

ablakokhoz bújva rázta rabláncát.

A ház szét akart esni, már vonaglott,

ereimben a vér is dérré fagyott.

Változás szele fújt át a szigeten,

nyomát otthagyta testemen, lelkemen.

Az idő reggelre hűvösre váltott,

s most alvás nélkül, húsz fokban is fázok.

A napon nehéz esőcseppek száradnak,

múltunk könnyeivel majd légbe szállnak.

Többé már semmi sem lesz ugyan olyan,

a változás vágtat, most feléd rohan.

-----


 

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!